„ Az orvos legnemesebb és egyetlen hivatása beteg embereket
egészségessé tenni. Ezt nevezzük gyógyításnak.”
Dr. Cr.S. Hahnemann
Röviden a homeopátiáról
I.e. a IV. században Hippokratesz azt tanította, hogy ugyanazok az anyagok, amik betegséget okoznak, meg is gyógyíthatják azt. Ez a hasonlóság elve. Ennek az elvnek a valóság tartalma ma már bizonyítottnak tekinthető.
A homeopátia újra felfedezője , törvényszerűségeinek kidolgozója és rendszerbe foglalója Dr. Samuel Hahnemann orvos, vegyész és gyógyszerész volt egy személyben. Meissenben született 1755. Április 10-én. 1790-ben William Cullen skót orvos „ Materia Medicájában” azt olvasta, hogy a kínafa kéreg gyomorra hatva fejti ki hatását. Hahnemann ezt a feltételezést vizsgálta felül saját magán végzett kísérletekkel.
Eredményeivel 1796-ban lépett a szakmai nyilvánosság elé. Megállapította, hogy ez a szer, egészséges embernek adagolva maláriaszerű tüneteket produkál. Ez volt a híres kinin kísérlet. Kimondta, hogy az a szer, ami betegséget képes okozni, azt a betegségi állapotot is képes meggyógyítani ami ugyanolyan tünetekkel jár, mint amit a kiváltó anyag produkált egészséges emberben, de a szer mennyiségét minimalizálni kell..
Ezt az állítást egy közismert jelenséggel kívánjuk bemutatni: mindannyian szenvedői voltunk már hagyma -szeletelésnek, amikor orrunk, szemünk viszketett, könnyeztünk, orrunk folyt, torkunk kapart , esetleg köhögtünk is közben. Minden tünet romlott meleg szobában és megkönnyebbültünk friss, szabad levegőn. Ez a jól ismert szénanátha tüneteivel egyezik meg. Fentiekből következően a szénanátha homeopátiás hagymával, azaz allium
cepával eredményesen kezelhető. Ez a hasonlóság elve .
Hahnemann élettörténetéhez tartozik az is, hogy megfordult a Történelmi Magyarországban , Erdélyben, Samuel Brukenthal báró birtokán, - aki a Helytartó-Tanács kancellárja volt-. a család orvosa és könyvtárosaként..
Hazánkban 1872-ben létesül az első homeopátiás tanszék. Dr. Franz Haussmann katedrát kap, Dr. Bakondy Tivadar pedig vezetője lesz a Rókus kórház homeopátiás osztályának.
1935-ben homeopátiás világ kongresszus volt Budapesten.
A második világháború nagy átrendeződést hozott a világban, a társadalmi berendezkedésben, de a tudomány és környezet viszonyában. 1949-ben, a nagy államosítások idején sor került a gyógyszerek választékának felülvizsgálatára is és ennek eredményeként a homeopátiát lesöpörték az asztalról.
.
Ma, több, mint 40 év után újra engedélyezett gyógyítási eljárás a homeopátia. 1997 márciusában és májusában megjelent két fontos jogszabály, ami a nem konvencionális orvosi tevékenységet engedélyezi .Ez a 40/1997 (III.05) Kormányrendelet és a 11/1997(V.28) NM. rendelet Ezekben tételes felsorolást találunk arra vonatkozóan, hogy mi tartozik a nem konvencionális orvoslás körébe és azt is megtaláljuk , hogy mi a csak orvos által végezhető tevékenység. Ide tartozik a homeopátia is.
Kitekintés a nagyvilágba.
Mai gyógyító szokásainkat vizsgálva azt látjuk, hogy a francia házi orvosok 32%a, a német orvosok 20%-a, az angolok 42%-a, a hollandok 45%-a rendel homeopátiás készítményt Indiában az orvosok fele alkalmaz ilyen szert .A homeopátia hódító utján van .Ebben a haladásban azoknak a kiváló tudósoknak van elévülhetetlen érdeme, akik hajlandóak voltak tanítani a világot.
Ilyen tudós a Nobel díjas Vithulkas professzor Görögországból. Előadásai élmény számba mennek.
Az indiai Farokh Master a homeopátia szellemiségének érzékletes, izgalmas megközelítésével kápráztatja el hallgatóit, a közel multban elhunyt Dorcsi professzor a szintézis nagyszerűségével lopta szívünkbe magát, a hollandiai Jan Scholten új viszonyítási rendszer kidolgozásával vált meghatározójává korunknak. Nem hagyható ki Rajan Sankaran sem, akinek probléma-megközelítő és magyarázó képessége egyedülálló.
Feltétlenül ide kívánkozik Constantin Hering, Jan Tayler akik az USÁ-ban szervezték meg a homeopátiás gyógyítást, de a sort lehetne folytatni francia, osztrák, német, svájci és Európán kívüli kiválóságokkal is.
Mi a homeopátia ?
Egy olyan különleges gyógyítási módszer, ami diagnosztikájában és gyógyításában nem a tünetekre hanem az emberre koncentrál, arra az emberre, aki a környezetével egységben , harmóniában él. Szemlélete az ún. holisztikus szemlélet - minden összefügg mindennel, semmi sem izolált...
A betegség tehát a személy belső és külső egyensúlyának zavara .
Sankaran szerint pedig egy orvostudományi rendszer, ami a hasonlóság elvére épül. Ez azt jelenti, hogy az a szer, ami egészséges embernél tünetekben megnyilvánuló hatást képes kiváltani ,az azt a betegséget is képes gyógyítani, ami ugyanolyan tünetekben nyilvánul meg, bármi is legyen a kiváltó ok. Hasonló a hasonlóval gyógyítható.
Visszatérve eredeti kérdés - feltevésünkre, hogy mi a homeopátia : akkor azt mondjuk, hogy egy regulációs terápia, a szupresszió és szubsztitúció mellett egy harmadik út, ami saját törvényű lehetőségekkel és korlátokkal rendelkező kezelési mód az orvosok számára.
Infinitezimálás-potenciálás
Individualizálás.
Minden orvos jól tudja, hogy az ember nem a részek összessége, hanem annál sokkal több, minőségileg nagyszerűbb. Az ember a fogamzásától kezdve fejlődik, és ez a fejlődés sohasem áll le, mert a változás bennünk folyamatos, csupán az irány és ütem módosul, funkcionál saját programja szerint és „ meghibásodását” kijavítani képes. Védeni tudja integritását. A régi korok orvosai ezt a természet gyógyító erejének nevezték.
A homeopátia a szervezetnek ezt az öngyógyító tevékenységét támogatja , a „belső gyógyítót” erősíti bennünk. A homeopata gondolkodására jellemző hogy nála, az ember az entitás és nem a betegség, mondja Sir William Osler. .Figyelembe veszi a beteg összes egyéni tünetét, mind azt ami megkülönbözteti másoktól. Minden ember felelős önmagáért. Ahogyan a megbetegedésben is benne van az egész ember, úgy a gyógyításban is az egész embernek benne kell lennie. Orvos és beteg ilyen értelemben partnere egymásnak.
Mindennapi tény ma már, hogy a test és elme működése kapcsolatban van egymással, kapcsolatban van szűkebb és tágabb környezetével. Jól példázzák ezt a pszichoszomatikus betegségek, éppen ezért a testi tünetek mellet figyelembe kell venni a mentális tüneteket is.
Ahhoz azonban, hogy elindulhassunk a megértés útján, néhány alapvető fogalmat tisztázni kell. Ezt kíséreljük meg az alábbiakban.
Milyen anyagokkal dolgozik a homeopátia ?
Növényi eredetű a szerek 65 %-a, ásványi 28 %, állati 5 %, vegyi eredetű 2 %. Ezek mellett alkalmazunk kóros állati vagy emberi eredetű termékből készült szereket, ezeket nozódáknak hívjuk és használunk egészséges állati és emberi eredetű szövetből készülteket, ezeket pedig szarkóda névvel illetjük. Mindkét esetben szigorú előírás alapján készülnek és sterilezik.
Ma már több ezer homeopatikus szer ismert, nyilvánvaló, hogy minden szer minden tünetét egyetlen orvos sem képes memorizálni, csak a csoportokat és azok fő képviselőit, a többit pedig megtalálja a tünettanban, amit Repertórium-nak hívunk.
Az anyagok az úgynevezett Matéria Medica -ban vannak összegyűjtve és ebben a szerre vonatkozó összes jellemző megtalálható. Ez elősegíti a szer alkalmazását. A Materia Medica valójában a Homeopátiás Gyógyszerkönyv.
A kettő együttes alkalmazása tünet orientált diagnosztikát jelent.
Az elkészített szereket eredeti formájukban nem használja a homeopata orvos, hanem különböző hígításokat készíttet és azt még dinamizálni is kell. Erre azért van szükség, hogy elkerüljük a káros reakciókat, a mellékhatásokat és a beteg labilis egyensúlyú szervezetét optimálisan ösztönözzük az önregulációra.
A gyógyszer „erősségét” a hígítás foka és a dinamizálás együttesen adja, ezt nevezzük potenciának. Vannak D-, C-, M-, LM potenciák.
A szerek között vannak olyanok, amiket tüneti szerként használunk, és vannak olyanok, amelyeket alkatiként
alkalmazunk. Ez már a terápiás stratégiához tartozik.
Milyen módszerrel dolgozik a homeopátia ?
Speciális anamnézise van. Az egész embert veszi vizsgálat alá, nem csak a tüneteket. Megközelítése holisztikus, azaz minden összefüggés fontos eleme a tünet-tannak és a diagnosztikának.
Fontosak az általános tünetek, a lokalizáció, melyik szerv területén jelennek meg a tünetek és melyik oldalon, fontosak a kísérő tünetek, és nagyon fontosak a módozatok, más néven modalitások ,amelyek azt mutatják meg, hogy milyen körülmények között, milyen feltétel-rendszerben javul, vagy romlik az ,állapot .Különösen fontosak a mentális tünetek. Ezek a szer kiválasztásában nem nélkülözhetők.
Különleges figyelmet kapnak az un. „ mintha-tünetek”:
úgy érzem, mintha egy zsineg húzódna a combomban, úgy érezem, mintha hangyák mászkálnának a fejbőrömben, stb Ilyen panasszal gyakran kerülnek ideggyógyász kezébe az egyéb tünetet nem mutató betegek és ne csodálkozzunk, ha fejbőrben lévő hangyamászás nem fog megszűnni hagyományos gyógyszerre. Ennek megoldásához homeopata gondolkodás a célravezető és a beteg megszabadulhat kínjától. Másik esetben a beteg elmondta, hogy hajszál van a szájpadlásán. Sebész kétszer felvágta a nyálkahártyát, de nem talált ott semmit, ezért ideggyógyászhoz utalta. Ezt a problémát is egy homeopata orvos megoldhatta volna egyetlen homeopátiás szerrel.
A tünetek számbavételénél azok sorrendiségét is meg kell állapítani, elsőként a különleges tünetet vesszük figyelembe, azt, amik csak erre a betegre jellemző egyéni tünetek, másodikként a mentális és pszichés tünetek kerülnek sorra, aztán harmadikként a testi általános tünetek és végül a helyi tünetek .
A mentális tünetek fontosabbak a helyi tüneteknél. Ez azt jelenti, hogy a szervezet lokális bajait egy - a szervezet teljes egészében működő- átfogó rendszer irányítja. Ez a mai korban a Pszicho-neuro-.endokrino-immunológia..
A psziché felel az érzelmekért, a mentális sajátosságokért, mint türelmetlenség, kedély, feledékenység stb.
A neuro rész mondja meg, hogy milyen az idegrendszer érzékenysége, hogyan jöhet létre valami betegség „idegi alapon”.
Az endokrin rész irányítja a hormonrendszert, ami felel a menstruációért, a hőháztartásért, a climaxos hőhullámokért stb.
Az immunológiai rész pedig megmondja hogy milyen az általános fogékonysága a szervezetnek.
Valójában a lokális tünetek egy központi zavar látható megjelenési formái.
Milyen formái vannak a homeopátiának ?
Klasszikus homeopátia: általában egy, vagy két szerrel dolgozik., mindig a szimilét keresi, azt a szert, ami legteljesebben lefedi az összes tünetet, a betegség gyógyszerképét.
Akut betegségben. a hasonlóság alapján választ.
Krónikus esetben az etiológiai tényezők figyelembe vétele (a kiváltó ok) mellett a szubjektív és objektív klinikai tünetek összessége és a szóba jöhető szerek patogenetikai tüneteinek összessége közötti hasonlóság dönt. Krónikus megjelenés esetén a reakciómódnak és a fogékony típusnak megfelelő szereket alkalmazunk.
Napjainkban elterjedőben van az úgynevezett klinikai szemléletű homeopátia, ami hosszú idő alatt megfigyelt szer-hatások felhasználását jelenti konkrét betegségi állapotok kezelésére. Általában több monokomponensű szer egyidejű felhasználásáról van szó .Akut estek kezelésére jól használható, de krónikus esetben is eredményes. A klasszikus homeopátia szereit alkalmazza.
Megemlíteni szükséges még a komplex homeopátiát, mint irányzatot, mert egyre több ilyen készítménnyel találkozunk .Ezek fantázia névvel kerülnek forgalomba, több monokomponensű szert tartalmaznak különböző potenciákban,. és meghatározott esetekre valók. Ezek azonban nem alkati szerek.
Hól a helye a homeopátiának gyógyítási rendszerünkben ?
A homeopátia nem tud többet , mint az akadémiai orvoslás, hanem mást tud., másként tud. A homeopátia önálló tudomány és nem alternatívája, hanem kiegészítője az akadémiai orvoslásnak. Elég csak a gyakran ismétlődő gyermekkori tonzillitiszekre, vagy a kisgyermekkori ekcémák gyógyítására gondolni, vagy a climax körüli pszichés zavarokra, ahol a homeopátia kitűnő szolgálatot tehet, de hasonló jó segítője lehet a sebgyógyulásnak, a különböző pszichoszomatikus betegségek hagyományos kezelésének., a szorongásoknak,
kiegészítő lehet a fájdalom szindrómákban stb.
Itt az orvos szakértelme a döntő.
Mely betegségek esetében alkalmazható eredménnyel a homeopátia?
Gyermekgyógyászatban:
- visszatérő és/vagy elhúzódó felső légúti megbetegedések
- allergiák
- bőrbetegségek
- éjszaki bevizelés
- gyermekkori magatartászavarok, szorongások, iskolai tanulási problémák
- stb.
Felnőttek esetében:
- pszichoszomatikus kórképeknél (emésztőrendszeri fekélyek, gyulladások, asthma,
- szorongásos kórképek, pánik, hangulati életzavarai, alvászavarok
- keringési betegségek, fejfájások, migrén
- emésztési zavarok (puffadások, epepanaszok kő nélkül)
- mozgásszervi betegségek: csigolyabetegségek, ún. reumatológiai kórképek
- allergiák (felső légúti, emésztőrendszeri és/vagy bőr)
- krónikus gyulladásod megbetegedések (orr, fül, gége, húgyivarszervi, nőgyógyászati)
- gombás megbetegedések (emésztőrendszeri, hüvelyi, stb.)
- klimaktérium vegetatív tünetei (hőhullámok, idegesség, feszültség, stb.)
- egyéb: vizsga előtti drukk, indokolatlan félelmek
Előnye: nincs mellékhatás, nincs túlérzékenység, nem allergizál
Minden életkorban alkalmazható
Minden allopata (szintetikus) szerrel kombinálható (majdnem mindegyikkel)
Alkalmas a szervezet reakció-képességének helyreállítására, a harmónia visszaállítására.
Kiváló hatású pszichoszomatikus betegségekben.
Szintén jó hatású, sőt kitűnő a hangulat-zavarok beszabályozásában.
Nozódákkal és szarkódákkal szerveket tudunk támogatni a regenerálódásban.
Hátránya: nem mindenható, megvannak a maga korlátai.
Van, amikor antibiotikum nélkül nem kellően hatékony.
Nem lehet vele hiányt pótolni, pl. nyomelemeket, hormonokat stb.
Nem lehet elkerülni a sebész kését akut esetekben, ortopédiai és kozmetikai kázusokban.
Önmagában alkalmatlan rákos beteg kezelésére, de jó kiegészítője lehet a kezelésnek.
Nem gyógyít genetikai eredetű betegséget, kromoszóma rendellenességet.
Nem gyógyít autoallergiás betegségeket.
