Eddig mindig élni szerettem
A kínszenvedést félretettem
És most hónapjaim nem nyitnak egy kicsiny ablakot
Ahol legalább képzeletben szabad vagyok
Nem tudom éveim vannak-e hátra
Vagy csak napjaim
De élni nem kívánok
Úgy szorongat a kín.
Körülfog és kibélel a depresszió
Gyorsan elpusztulnom az volna jó.
Az élőknek jó életet kívánok.
Weöres Sándor: Vers a pokolból
D E P R E S S Z I Ó
Előfordulás
A WHO adatai szerint szerint (1997) világszerte évente kb. 100 millió embernél alakul ki depresszió. Az alapellátásban megjelenő betegek mintegy 10%-a depressziós. 1990-ben a depresszió a 4. helyen állt a társadalom és a beteg számára legnagyobb terhet jelentő betegségek listáján, és előreláthatólag 2020-ban kerül az első helyre.
Megbízható felmérések kimutatták, hogy életük során az emberek 12-19%-a esik át legalább egy súlyos (major) depressziós epizódon. Az éves előfordulás tekintetében a lakosság 6-8%-a, minden adott hónapban pedig 3-5%-a szenved depresszióban. Ez Magyarországon éves szinten 800.000, havi szinten több mint 500.000 embert jelent.
A WHO 2001-es felmérése szerint jelentős különbség mutatkozik a férfiak és nők vonatkozásában. Az adatok szerint a férfiak 5,8%-a, míg a nők 9,5%-a él át egy depressziós epizódot bármely adott év során. Tehát általánosságban azt mondhatjuk, hogy megközelítőleg kétszer annyi nő szenved depresszióban , mint ahány férfi.
Ezen felmérések azt is kimutatták, hogy a depressziós betegek jelentős hányada (fele, kétharmada) nem fordul orvoshoz, mivel nem is gondolják, hogy gyógyítható állapotról, illetve betegségről van szó és a panaszokat egyértelműen csak kifáradásnak, elfásultságnak illetve külső negatív életeseménynek tulajdonítják.
“Minden ember boldog akar lenni…….. fogalmazza meg a régi sláger mindannyiunk egyetemes vágyát. Úgy tűnik ez a vágyunk nem nagyon teljesül, hiszen a különböző epidemiológiai vizsgálatok szerint minden 5. ember depressziós.
A depresszió fogalma mára általános használatú lett, a szakmai nyelvből köznyelvi szóvá vált. Az orvosi, a pszichiátriai nosológia nagyon precízen meghatározza, hogy mi a depresszió:
DSM (Diagnostic Statistical Manual) IV Major depresszív zavar, egyszeri epizód (296,2) tünetek: levert hangulat, érdeklődés csökkenése, súlyváltozás, alvászavar, nyugtalanság vagy gátoltság, fáradság, érdektelenség, csökkent döntési készség, halál gondolatával való foglalkozás. Visszatérő major depresszív zavar), dysthimiás zavar, depresszív zavar, bipoláris zavar, valami által kiváltott hangulatzavarok (pszichoaktív szer). A folyamat lehet krónikus, katatón, melankóliás, atípusos, posztpartum, valamint szezonális, epizódikus, rapid ciklusú.
Az emberek nagyon könnyen mondják magukra, hogy depressziósak, de mi is tulajdonképpen a depresszió? A test fizikai betegsége, vagy a lélek zavara?
Az egyszerű, rövid válasz: a hangulatnak az adaptációt kórosan és tartósan befolyásoló zavara a depresszió.
A komplikáltabb válasz: látszólag megtartott élményszerkezet, lelkiismeret és kötődések ellenére érzett kielégítetlenség élménye, érzelmekre való képtelenség, szomorúság, mely nem része a normális életnek és jól elhatárolható a sérelmekre vagy stresszre adott érthető választól.
Kilenc fő tünet közül legalább ötnek a jelenléte szükséges ahhoz, hogy a depresszió felismerésre kerüljön. Ezek a tünetek a következők:
1. örömtelenség,
2. érdeklődésvesztés,
3. diétázás nélkül súlyváltozás,
4. alvászavar,
5. motoros lassulás, azaz a mozgási képesség lassulása, vagy ellenkezőleg, izgatottság,
6. fáradtságérzés,
7. értéktelenség érzés vagy önvádlás,
8. a gondolkodás és döntési képesség csökkenése,
9. a halállal való gyakori foglalkozás.
Milyen tünetekkel jár? Ezek a tünetek fizikai jellegűek, vagy negatív hangulati elemek?
A betegek a hangulat alapvető változásáról, az öröm átélésének képtelenségéről, a szomorúság, reménytelenség érzéséről, ingerlékenységről, feszültségről, döntésképtelenségről, érdeklődésvesztésről panaszkodnak.
Ezekhez társulnak még az ún. vegetatív vagy szomatikus panaszok, így:
megváltozik az étvágy és
különböző alvásproblémák lépnek fel: elalvási, átalvási zavarok, korai ébredés vagy éppen túlzottan sok alvás lehet jellemző.
A tünetek ún. diurnális (napi ingadozásos) változása is vegetatív idegrendszeri bántalom: jellemző, hogy a páciens a reggeli-délelőtti állapotát jelöli meg súlyosabbnak és este érzi jobban magát.
A depressziósok lelassulnak, órákig nem szólalnak meg, nem kezdeményeznek, rövid, lakonikus válaszokat adnak, de lehetnek nyugtalanok, agitáltak is.
Sokszor foglalkoztatja őket a halál és az öngyilkosság, gyakori a „mindenkinek jobb lesz nélkülem” gondolkodási séma.
Gyakran fáradtságról, energiátlanságról panaszkodnak, önbizalmuk csökken, emiatt félnek a mindennapos, rutinszerű feladatoktól is, kezdik kerülni a kötelezettségeket, társadalmi kapcsolataikat beszűkítik, emiatt egy részük lelkiismeret furdalást érez.
Súlyosabb esetben ez a folyamat képzelt bűnök érzésének kialakulásához vezethet, azt hihetik, hogy nem érdemlik meg az életet, terhére vannak a mindenkinek.
DEPRESSZIÓ OKAI:
- genetikai,
- környezeti és
- neurobiológiai
Az egészséges ember szomorúságában a külvilág vonzereje csökken és szegényedik,
- a depressziós, aki belső életét érzi üresnek.
Az EU-ban a bruttó nemzeti termék 3-4 százalékát költik el évente a mentálhigiénés problémákkal összefüggésben,
az Egyesült Államok 30-44 milliárd dollárt fordít a depressziós betegek kezelésére -- (Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) most közzétett tanulmányából.) A probléma a fejlett világ peremén is súlyosbodik.
A lelki egészség megőrzése egyre inkább gazdasági érdeke a fejlett társadalmaknak. Az érintett munkavállalók veszteségeit növelheti a betegállomány ideje alatt kiesett jövedelmen túl a mentális problémák bélyegét viselők tartós munkanélkülisége. A munkaadók számára a csökkenő termelékenységben, a munkaerő -állomány gyakori cserélődésében és a megnövekedő toborzási kiadásokban jelentkeznek a költségek. A kormányzat is egyre több pénzt kényszerül a lelki betegek kezelésére fordítani. A lelki eredetű betegségek a munkaerő -állomány növekvő hányadát sújtják.
Az Egyesült Államokban a depresszió mára az egyik legelterjedtebb betegséggé vált: a munkaképes korúak 10 %-át érinti minden évben, mintegy 200 millió munkanap kiesést okozva.
Finnországban a munkavállalók több mint fele szenved a stresszel összefüggő tünetektől, 7 % -uk pedig súlyos depressziótól.
Németországban a lelki eredetű betegségek felelősek a korengedményes nyugdíjazások 7 % -ért, a mentálhigiénés problémák miatti hiányzások pedig évi 5 milliárd márka feletti kárt okoznak a termelésben.
Nagy-Britanniában tíz munkavállalóból három érintett -- a mély depresszióban szenvedők aránya 5 % körüli.
Nem jobb a helyzet Lengyelországban sem. Miután a politikai változásokat gyorsan követte a társadalmi-gazdasági átalakulás, és csökkent a munkahelyek biztonsága, az embereknek romló életkörülmények közepette kellett a gazdasági globalizáció kihívásaihoz alkalmazkodniuk. Utóbbi jelentheti a magyarázatot a fejlett országok problémáinak hasonlóságára. Az utóbbi években, évtizedekben a munkavállalóknak egyre gyorsabban kellett megtanulniuk az új technológiák használatát, és növekvő nyomás alatt kellett dolgozniuk, ami a határidőket illeti. Ehhez Európában még viszonylag magas munkanélküliség is járult az elmúlt évtizedben.
Ne szégyelljen panaszaival segítségért orvoshoz fordulni.
Van kiút a depresszióból!
